[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Meg tudsz gyújtani egy másikat is? kérdezte Lina. Doon bólintott, visszafordult a
ládákhoz, ám a csónak abban a pillanatban ismét nekiütközött valaminek, és a befröccsen1 víz
az arcukba csapott, majd eloltotta a gyertya lángját.
Hosszú percekbe telt, mire Doonnak sikerült újra meggyújtania, és még több id1 telt el
addig, amíg már kett1 égett a kezében egyszerre. Az egyiket begyömöszölte a pad és a csónak
széle közötti keskeny résbe, a másikat pedig továbbra is a kezében tartotta. Haja a homlokára
tapadt, és csöpögött a vízt1l. Barna kabátja elszakadt a vállánál.
így már jobb! jelentette ki elégedetten.
Valóban sokkal jobb volt nem csupán fényhez jutottak, hanem a folyó örvényl1 hullámai
is lecsillapodtak, és a csónak nyugodtabban siklott el1re a vízen. Lina képtelen volt lefejteni
Poppy karját a nyakáról, hogy körülnézhessen. Annyit azonban látott, hogy az alagút
elkanyarodott el1ttük. A csónak nagy lendülettel vetette magát a kanyarba, a falnak csapódott,
majd kiegyenesedett és sietett tovább.
Adj nekem is egy gyertyát! kérte Lina a fiút.
Doon átnyújtotta a kezében tartott gyertyát Linának, és meggyújtott egy másikat. Sikerült
mindhárom gyertyát beszorítaniuk a csónak keretébe, hogy kezüket szabadon használhassák.
Egy ideig szinte néma csendben siklottak el1re. A folyó vize csaknem tükörsimává
csendesült.
Majd a sodrás váratlanul még inkább lelassult, és az alagút kitárult el1ttük.
Egy terembe jutottunk állapította meg Lina.
A magasban boltozatos mennyezet borult föléjük. Sziklaoszlopok csüggtek le róla, és
hasonló tömbök meredeztek ki a vízb1l is, hosszú árnyékokat vetve a felszínre, amelyek
megfordultak és Összekeveredtek, amint a csónak elsiklott közöttük. A sziklák rózsaszín,
halványzöld és ezüst ragyogással csillogtak a gyertyafényben. Különös, fodros alakjuk olyan
benyomást keltett, mintha valamilyen puha anyag hirtelen megdermedt volna. Mintha
krumplipürétornyok lennének tQn1dött magában Lina , amelyek k1vé váltak.
A csónak id1nként beleütközött egy-egy ilyen oszlopba, és 1k rájöttek, hogy az evez1k
segítségével könnyedén ki tudják szabadítani magukat. így keltek át a terem túlsó oldalára,
ahol az út ismét elkeskenyedett, és a sodrás sebesebben szökkent el1re.
Sokkal sebesebben. Mintha egy er1teljes kéz ragadta volna meg a csónakot, és húzta volna
el1re. A hullámzás feler1södött, és a becsapódó vízpermet kioltotta a gyertyák lángját. Lina és
Doon a csónak aljában kuporgott, Poppyt szorosan közrefogták, és mindketten átölelték.
Fogukat összepréselték, szemüket szorosan behunyták, hamarosan már semmi más nem
jutott el a tudatukig a csónak örvényl1 hánykolódásán kívül. Testük egyetlen er1feszítése az
az ellenállás maradt, amellyel a végs1 kizuhanás ellen küzdöttek. Egyszer csak a folyó robaja
fülsiketít1vé vált, a csónak orra lefelé billent, 1k pedig olyan vadul bukdácsoltak a belsejében,
mintha lépcs1n gurultak volna le ám az egész csupán néhány másodpercig tartott, azután
úgy siklottak el1re a vízen, mint azel1tt.
Lina teljesen elveszítette az id1érzékét. Valamivel kés1bb, lehetett az néhány perc vagy
akár egy óra is, a sodrás ereje hirtelen alábbhagyott. A csónak szélére tQzött gyertyákat a
hullámok elsöpörték, ezért Doon újakat gyújtott. Akkor látták, hogy egy másik tóhoz
érkeztek. Itt nem magasodtak hullámos k1oszlopok, semmi sem törte meg a víztükör
simaságát, amely gyertyáik reszket1 fényénél terült el a szemük el1tt. A fényes mennyezet
csupán háromméternyi magasságban borult a fejük fölé. A csónak céltalanul sodródott. Doon
az egyik evez1t a falnak támasztva irányította körbe a csónakot a tó széle mentén.
Nem látom, hol folytatódik a folyó szólalt meg Doon. Hát te?
Én sem felelte Lina. Hacsak nem ott, ahol eltQnik abban a kis résben A lány egy
alig nyolc centiméteres repedésre mutatott a falban.
De a csónak oda nem tud bemenni.
Nem. Túl szQk a hely.
Doon el1rébb lökte a csónakot. Árnyékuk velük együtt siklott el1re a falon.
Haszamenni szipogta Poppy.
Már majdnem ott vagyunk vigasztalta Lina.
Annyi biztos, hogy azon az úton sosem jutunk vissza, amerr1l jöttünk szögezte le
Doon.
Nem Lina a vízbe mártotta a kezét. Olyan hideg volt, hogy éles fájdalom hasított a
karjába.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]